Rengeteg tervem van, már csak időmet kéne úgy alakítani, hogy sikerüljön a megvalósítás is. lehet, hogy lesz egy új tantárgyam, még Anikó professzorral sem beszéltem meg, pedig lassan időszerű lenne. Amikor volt az októberi Grácia találkozó, azon a napon nagyon gyorsan össze tudtam dobni egy kétéves anyagot. :D Még némi javítgatásra szorul, meg a házi feladatokat is ki kell hozzá találnom, de ha minden jól megy és Anikónak is teszik az ötlet, akkor jövőre tanítani fogom. A neve...? Még nem vagyok benne biztos, egyelőre Színtan-nak nevezem. Nem kötődik a rajztanhoz, tehát bárki felveheti majd akit érdekelnek a szinek. Érdekes lesz majd, remélem teszeni fog mindenkinek és a mandalákról is tanulhattok majd ebben a tantárgyban.
Az EKM és GYKM tantárgyakkal még mindig nem haladtam, de ha lesz egy kis időm a vizsgák után megpróbálom összeállítani. Legjobb ha nem igérek semmit, mert azt biztosan betartom. Ennek a két tantárgynak az összeállítása elég időigényes, mert sokat kell fejből és könyvekből bepötyögnöm. Sajnos én nem vagyok valami gyors gépíró, úgyhogy csak reménykedni tudok, hogy lesz elég időm rá.
-------------------------------------<>------------------------------------------
Mivel már többször írtam anyósom egészségi állapotáról, ezért most is írok róla valamennyit.
Amióta itthon van sokminden történt. Délelöttönként egész jól érezte magát, de a délutánok mindig öklendezéssel és hányással teltek, pedig kemoterápiát sem kap. Probálkoztunk mindenféle hányáscsillapítóval, de nem igazán volt hatása egyiknek sem. Rájöttünk a férjemmel, hogy a hányást a fájdalomcsillapító okozza ezért, kipróbáltuk, hogy mi lesz, ha nem adjuk. Reménykedtünk minketten, hogy nem lesz belőle probléma. Aznap nagyon jól érezte magát, még ebédelni is ki tudott jönni a konyhába (egy kis támogatással). Estére viszont iszonyúan elkezdett fájni a csontja, úgyhogy szomorúan, de újra elkeztük adni a fájdalomcsillapítót. A férjem utána járt, hogy létezik-e más fájdalomcsillapító, mert ez nem mehetett így tovább, hogy se gyógyszer, se étel és folyadék nem marad meg benne délután, ritkán reggel sem. Felírtak neki az orvosok nagyon erős fájdalomcsillapító tapaszt. Egy darabig ugyanaz volt a hatása. :( Néhány napja, a hospice nővérünk ötlete alapján reggel, délben este - fél, fél, egész szem nyugtatót adunk neki, és hihetettlen módon elmúltak a hányásos panaszok. Sajnos ennek is megvannak a hátrányai. Sokkal többet alszik, és alig mozog = elsorvadhatnak az izmai. Remélhetőleg eltudjuk intézni, hogy házhoz járjon időnként egy masszőr, aztán, ha egyszer sikerül ellesnem mit csinál, én is fogom tudni masszírozni, addig csak a végtagjait merem masszírozni. (Gyerekkoromban sokat masszíroztam anyámat, na meg szinte minden családtagot megmasszíroztam néhányszor, de legtöbbször anyut. Hm, miért is nem tanultam masszőrnek?)
